Tisztelt Tagtársaink!
Két évvel ezelőtt alakult meg a Control MLISZ szakszervezet, 26 alapító taggal. Amolyan „mini, házi jubileumot” ülünk tehát, amely alkalmas arra, hogy pár perc erejéig elidőzzünk a huszonnégy hónap történésein.
Mást akartunk és máshogyan. „Vegytiszta”, csak légiforgalmi irányítókat tömörítő szakszervezetben gondolkodtunk látva azt, hogy érdekek plasztikus megjelenítésére csak az ilyen típusú szakszervezet alkalmas. Elnököt- és elnökséget választottunk, programot alkottunk, alapszabályt írtunk…egyszóval tettük a dolgunkat. A bírósági bejegyzésünket követően, mint „jogerős” szakszervezet fogtunk neki a „légiforgalmi irányítók anyagi elismerése” címet viselő programpontunk megvalósításához. Feszült órák, napok következtek. Rendkívüli közgyűlés, folyamatos egyeztető-tárgyalás sorozat, állandó elnökségi ügyelet, telefonok, egyeztetések.
( E közben a taglétszámunk megközelítette, sőt meg is haladta a száz főt).
Hihetetlen feszültség és felelősség! Ezt nem ronthatjuk el! Ez az első és- talán- az utolsó lehetőség! Végre-valahára egységes az állomány! De nincs értékelhető ajánlat! Fogy az idő! Nő az elkeseredettség, és az elszántság! Meghirdetésre kerül a munkabeszüntetés! Notamok, légitársaságok tájékoztatása, a sajtó távoltartása…és egy miniszteri megkeresés: vasárnap tíz órakor a minisztériumban üljön le a Control delegációja és a miniszter személyes megbízottja. Végre valami…! Közben a sztrájk kérdése „országos ügy” lett, vegyes megítélés mellett!
Szép, napos vasárnap délelőtt. A minisztériumi könyvtárszoba előtt ideges Control elnökségi tagok, és legalább ilyen feszült teljes HC vezetés. Nagyon nagy a tét. Pontban tíz óra. Nyílik az ajtó. „Foglaljanak helyet, a miniszter úr teljes felhatalmazását bírom…”, ezt követően helyzetértékelés, indoklás, a kérés megerősítése, majd… ” köszönöm, kérem a management tagjait, maradjanak itt, holnap a HC-ben folytatás…”.
Ismét a napsütéses utca. Oldódik a görcs. De a lényeg, a részletes ajánlat megismerése, kidolgozása, ezután következik. Ismét a „munkás” hétköznapok..
Kiszámítható bértábla, kiegészítve teljesítmény alapú külön juttatással, fiatalok helyzetbe hozása…
Sok a vita most is ezekről a napokról/hetekről. A megítélés szinte folyamatosan változik aszerint, hogy éppen milyen a gazdasági/politikai környezet. Ma már jól tudjuk – bizonyítékaink is vannak – az akkor elhangzott ajánlat volt az első és egyben az utolsó. A rendszerben nem volt tartalék. A helyzet komolysága hozta úgy, hogy „a maximális tétet „kellett megtenni.
2007. január 1. Átalakulás. Létrejön a HC ZRT. A Control közben teszi a dolgát, hiszen minden lényeges folyamatnak részese, mindenről van véleménye, amit el is mond. Kultúráltan, szakszerűen. Ilyen körülmények között és filozófia mentén készül, az ÜT- választásra. Ismét csak a sok munka, jelölt állítás, taktika kidolgozása és annak kommunikálása.
No meg a rácsodálkozás a „control jelen körülmények között nem tervezi, indulását az ÜT választáson” szlogenre. Ekkorra világossá vált, hogy egyedül vagyunk, nincs értelme szövetségnek/szövetségesnek. Érkeznek a kritikai megjegyzések. Egyelőre nem beszélhetünk. Sértődés, kilépés.
A választás eredménye önmagáért beszél: a Control a szakszervezeti erősorrend alapján, az első helyen végez. Ez egy-egy helyet jelent az FB-ben és az ÜT-ben.
Jönnek az eredmények, szimpatikus a stílus, határozottak az elképzelések… nő a taglétszám, amely akkor és jelenleg is 160 fölötti. A kérdés eldőlt. A Control a HC ZRT. legnagyobb és legerősebb szakszervezete.
Hosszú küzdelem kezdődik a Controlt megillető jogok kivívásáért (KSZ), az oktatás új alapokra helyezéséért, és az oktatók díjazásáért (OT), a nyugdíjba vonulás méltó, anyagi elismeréséért (Irányítói Jóléti Intézkedés Csomag) és valamennyi, napi aktuális kérdés sikeréért (jutalmak). Nehéz és küzdelmes múlt, várhatóan ilyen nehéz jövő. Ehhez vagyunk most 162-en.
Ez történt hát (és történik napjainkban) a Control megalakulását követően.
